Dietrich Bonhoeffer Gandhihoz írt, nem régiben felfedezett levelének fordítása és közreadása ablakot nyit a teológus 1930-as évek eleji gondolkodására, amely a személyes formálódás és a nemzetiszocializmussal szembeni ellenállás kibontakozásának időszaka volt. A nyugati kereszténységnek szüksége volt „egy keresztény békemozgalomra,” Bonhoeffer pedig Gandhi mozgalmáról akart mintát venni, személyes gyakorlati tapasztalatot szerezni egy ilyen mozgalom működtetésével kapcsolatban. Megtalálni „a keresztény élet, a valódi közösségi élet, az igazság és a szeretet értelmét a valóságban.” A levél tartalmazza Bonhoeffer kritikáját a nyugati kultúráról és az európai és amerikai egyházról, reményét a hegyi beszéd által megújított egyházról, valamint Karl Barth dicséretét.
Dietrich Bonhoeffer lelkész
23, Manor Mount, S.E. 23. London
1934. október 17.
Tiszteletreméltó Mahatmaji!
Az európai országokban és saját hazámban, Németországban uralkodó rendkívül elkeserítő helyzet miatt merek személyesen Önhöz fordulni, és remélem, megbocsátja, hogy ezt teszem. Már régóta várok erre, de mostanra a dolgok annyira előrehaladottak, hogy nem tartom indokoltnak a további várakozást. Tudom, hogy az ön füle nyitott minden rászorulóra, bárhonnan is érkezzék, és bízom benne, hogy nem fogja megtagadni segítségét és tanácsát, és megbocsátja kérdésemet, bár nem ismer engem.
Európának, különösen Németországnak, nem gazdasági és politikai zűrzavarra van szüksége, hanem mély lelki igényességre. Európa és Németország veszélyes lázban ég, és elveszítik mind az önuralmukat, mind pedig annak tudatát, hogy mit cselekszenek. Az emberi szenvedés és szükség minden bajára gyógyírt jelentő krisztusi üzenet egyre inkább csalódást okoz a gondolkodó emberek számára, jelenlegi szervezeti formája miatt. Természetesen itt-ott akadnak keresztény egyének, akik mindent megtesznek azért, hogy a szervezett kereszténységet az alapvető megújulás felé mozdítsák, ám a keresztény egyházak legtöbb szervezeti testülete nem ismeri fel a valódi problémát. Keresztény lelkészként ezt a tapasztalatot magam is rendkívül nyomasztónak és elszomorítónak találom. Semmi kétségem afelől, hogy egyedül az igaz kereszténység vezetheti nyugati népeinket egy új és lelkileg egészséges élet felé. Ám a kereszténységnek gyökeresen másnak kellene lennie, mint amivé napjainkban vált.
Nincs értelme prófétálni a holnapról, hiszen az Isten kezében van, de ha a jelek nem csapnak be minket, minden egy a közeli jövőben végbemenő háború felé mutat, és a következő háború bizonyosan Európa lelki halálát hozza majd magával. Ezért arra van szükségünk országainkban, hogy egy valóban lelki értelemben élő, keresztény békemozgalom szülessen. A nyugati kereszténységnek újjá kell születnie a hegyi beszéd szellemében, és éppen ez az a döntő pont, amiért Önnek írok. Mindabból, amit önről és munkájáról tudok, miután néhány évig tanulmányoztam könyveit és mozgalmát, úgy érzem, nekünk, nyugati keresztényeknek meg kellene próbálnunk tanulni önöktől, hogy mit jelent a hit megvalósítása, mit jelenthet a politikai és faji békének szentelt élet. Ha van valahol egy látható út az ilyen célok felé, akkor azt az önök mozgalmában látom. Tudom persze, hogy ön nem megkeresztelt keresztény, de azok az emberek, akiknek a hitét Jézus többnyire dicsérte, akkoriban sem tartoztak a hivatalos egyházhoz. Németországban nagy teológusaink vannak – a legnagyobb közülük véleményem szerint Karl Barth, akinek boldog vagyok, hogy tanítványa és barátja lehetek -, ők tanítják nekünk újra a reformáció nagy teológiai gondolatait, de nincs senki, aki megmutatná nekünk az utat egy új keresztény élet felé, amely kompromisszumok nélkül megfelel a hegyi beszédnek. Ebben a kérdésben fordulok Önhöz segítségért.
Az a nagy csodálat, amelyet az országa, filozófiája és vezetői iránt érzek, az ön személyes munkája iránt a legszegényebb embertársai körében, az ön oktatási eszméi iránt, a béke és erőszakmentesség, az igazság és annak ereje mellett való kiállása iránt, meggyőzött arról, hogy jövő télen mindenképpen Indiába kell mennem (egy barátommal együtt, akit ugyanazok az eszmék és kérdések mozgatnak – ő fizikus és mérnök). Utaztam és éltem egész Európa szerte. Az USA-ba mentem, hogy megtaláljam, amit keresek – de nem találtam. Nem akarom magam azzal vádolni, hogy életem egyetlen nagyszerű alkalmát szalasztottam el, hogy megismerjem a keresztény élet, az igazi közösségi élet, az igazság és a szeretet értelmét a valóságban. A kérdésem az, ami miatt keresem: megengedné-e, hogy egy ideig önnel maradjak az ásramában, hogy tanulmányozhassam a mozgalmát? Nem hiszek a rövid interjúkban, úgy gondolom, hogy együtt kell élni egymással, hogy megismerjük egymást. Most már elég pénzt takarítottam meg ahhoz, hogy kifizessem az utamat, de Indiában nagyon alacsony költségekkel kell majd élnem. Gondolja, hogy ez lehetséges lesz? Találhatnék-e esetleg egy olyan családot, amelyik az önök mozgalmához tartozik, amelyiknél megszállhatnék, és a gyerekekkel valamilyen oktatómunkát végeznék, cserébe? Természetesen ez a kérdés kisebb jelentőségű ahhoz a nagy vágyamhoz képest, hogy megismerjem az Önök mozgalmát, amiért bármilyen áldozatot hajlandó lennék meghozni.
28 éves vagyok, német, a berlini egyetem teológiai tanára, jelenleg két londoni német gyülekezet lelkésze, történetesen az Egyházak Nemzetközi Barátságáért Világszövetség nemzetközi ifjúsági titkára, néhány éve dolgozom az ökumenikus mozgalmakban, és sok jó barátom van ott. Írtam néhány könyvet a keresztény egyháztanról, a teremtésről és a bűnről, és esedezem, hadd küldhessek Önnek egy külön borítékban egyetlen nagyon rövid angol nyelvű teológiai cikket, amelyet három évvel ezelőtt írtam az Egyesült Államokban.
Most már nem akarom tovább önmagammal fárasztani. Kíváncsian várom válaszát. Mellékelten küldöm C. F. Andrews úr levelét. Továbbá megkértem Dr. Bell chichesteri püspököt, hogy írjon néhány szót rólam Önnek.
Szeretnék még egyszer elnézést kérni, amiért személyesen kerestem meg Önt.
Maradok, tisztelt Mahatmaji,
tisztelettel,
Dietrich Bonhoeffer
The Journal of Ecclesiastical History , Volume 72 , Issue 1 , January 2021 , pp. 113 – 121
Ford.: Szikra Benedek.
Keresztény Szabadság 
Hozzászólás