Már egy pár hónapja pihennek ezek a gondolatok a fiókom mélyén. De Angyal-Cseke Csaba, valamint Nagy Szabolcs párbeszédről írt gondolatai kapcsán kibontakozó „diskurzus” most mégis arra késztet, hogy megosszam másokkal is, mind azt, amit a „keresztény párbeszédnek” nevezett jelenségről gondolok.
Magáról a párbeszédről illetve annak lehetőségeivel, formáival nem szeretnék foglalkozni, mert a fent említett szerzők mind ezeket bővebben tárgyalják itt és itt.
Számomra sokkal fontosabb az a sokszor erőszakos és demagóg jelenlét, amivel a kedves, hitvédő keresztény testvérek szegezik egymás nyakának az ige (kétélű) kardját, s válnak önjelölt apologétákká. Ezzel csupán annyi a probléma, hogy megfogalmazásaikkal, szóvirágaikkal kimerítik a verbális erőszak fogalmát. Verbális erőszaknak minősül – a teljesség igénye nélkül- a másik negatív értékelése, minősítése. A degradálás, a fenyegetés, a megkérdőjelezés, a hibáztatás, a látszólagos jóindulat, a megszégyenítés, az összehasonlítás és a zsarolás is.[1] Ezeknek pedig, sajnos jó részével találkozunk az „apologetikus”, teológiailag tanító szándékú kommentek áradata között.
Az internet térnyerésével a verbális erőszak elsődleges helye a szociális háló lett, így egyre több kutatás foglalkozik a jelenséggel, valamint a nyelvi erőszak pszichére gyakorolt hatásával. Teicher és munkatársai 2003-as kutatása arra mutatott rá, hogy az agyban ugyan az reakció játszódik le a verbális és a fizikai bántalmazás hatására.[2] A szavakkal okozott fájdalmat, tehát ugyan olyan komolyan kell venni, mint a fizikális bántalmazáshoz kapcsolódó fájdalmat, hiszen az egyénre gyakorolt hatásuk megegyező.
A közösségi média platformjain megjelenő verbális erőszak problémáját kutatta, egymástól függetlenül Ritesh Kumar, valamint Kenneth Burns és munkatársai (Halvey, Súilleabháin, O’Callaghan, Coelho). A kutatások eredményei a következőkre mutattak rá dióhéjban:
Becslések szerint világszerte ötmilliárd ember használja a közösségi médiát. A digitális világ lehetővé teszi a hálózatépítést és a közösségépítést a földrajzi és joghatósági határokon túl, megkönnyítheti az információmegosztást és a tudásfejlesztést, valamint a gyors hozzáférést és a kommunikációs kapcsolatokat.[3] Ezzel egyidejűleg, azonban megnövekedett a szóbeli agresszió és a hozzá kapcsolódó jelenségek, úgy mint a gyűlöletbeszéd, a gyalázkodó nyelvhasználat, a trollkodás stb.[4] Tűnjenek bármilyen ártatlannak vagy gyermetegnek ezek a jelenségek, mégis a társadalom jelentős részét bántalmazzák általuk.
A keresztények körében elkövetett cyberbulling[5] általában a társadalmat aktívan foglalkoztató, ám gyakran megosztó kérdések körül gyakori. Extrémebb esetekben magánéleti eseményekhez, feltárulkozásokhoz is kapcsolódhatnak a másik embert, elsősorban annak hitét megkérdőjelező, minősítő, illetve összehasonlító kommentek. Ezekre az online felületen – többnyire kéretlenül – hagyott megjegyzésekre jellemző továbbá az is, hogy a Bibliából kontextus nélkül, minden nagyobb összefüggést nélkülözve ragadnak ki mondatokat, melyeket úgy formálnak, hogy erősen minősítő jelleget kapjanak. Tulajdonképpen ítélethozatalra használják fel a Szentírás szavait.
Gondolataimnak megosztásával nem célom állást foglalni semmilyen világi, illetve egyházi etikai kérdésben. Csupán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Isten írott igéje alapján nem akkor teljesítjük be a hit nemes harcának küldetését, ha a másik embert porba tiporva, habzó szájjal üvöltjük bele saját istenképünket a világba, miközben kimerítjük a verbális erőszak fogalmát.
A Biblia alapján, ugyanis akkor teljesítjük be a hit nemes harcát, ha szeretjük a másikat, mert onnan ismerhető fel a Krisztust követő ember. (Jn 13,34-35) Arról nem is beszélve, hogy Jézus is inkább részvéttel volt a többi ember irányába, mint sem gyűlölettel. Máskülönben miért mondta volna, hogy: „Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.” (Lk 23,34) ? Lehet, hogy célra vezetőbb lenne, csupán ezt az egy mondatot ott hagyni a kommentszekciókban, ha már mindenképpen ég a klaviatúra az ujjaink alatt. S, aztán úgy folytatni:
Atyám! Bocsáss meg nekem; mert nem tudom mit cselekszem…
[1]https://drszantoszilvia.hu/2021/03/28/a-szavaimmal-bantalak-es-lehet-hogy-eszre-sem-veszed-avagy-a-verbalis-bantalmazas-tipusai/ (2025.06.30.)
[2]https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0149763403000071 (2025.06.30.)
[3]https://academic.oup.com/bjsw/article/54/7/3274/7690180 (2025.06.30.)
[4]Kumar,Ritesh: Verbal Aggression On Social Media: How, Why And Its Automatic Identification.
[5]Ha valaki weboldalakon, social média platformokon, online játékokon, applikációkon keresztül, chaten, e-mailben vagy sms-ben bántóan, erőszakosan, megalázóan vagy kirekesztően viselkedik, az cyberbullyingnak, azaz online bántalmazásnak számít.
Keresztény Szabadság 
Hozzászólás a(z) Olivér bejegyzéshez Kilépés a válaszból